Egy 80 oldalas jegyzetből lett 12 oldal.
A 12 oldalból később 4.
Átláthatóbb. Rövidebb. Kiemelted a lényegi fogalmakat. Már azt is pontosan tudod, melyik témakör melyik után következik.
Ez hasznos előrelépés lehet.
De van egy fontos kérdés:
Ha most bezárnád az összefoglalót, mennyit tudnál belőle elmondani?
Itt válik külön a tananyag feldolgozása és a tananyag megtanulása.
Az összefoglalás segíthet abban, hogy rendet tegyél egy hosszú vagy nehezen átlátható anyagban. De attól, hogy egy információ ott van előtted egy rövidebb, tisztább formában, még nem biztos, hogy később elő is tudod hívni.
Ezért az összefoglaló jó kiindulópont lehet.
Csak nem feltétlenül a végállomás.
Mire jó valójában egy összefoglaló?
Először érdemes tisztázni valamit: az összefoglalás nem eleve rossz tanulási módszer.
Egy jó összefoglalóval:
- kiszűrheted a kevésbé fontos részleteket;
- megtalálhatod a fő fogalmakat;
- kapcsolatokat láthatsz a témák között;
- áttekinthetőbbé tehetsz egy hosszú tananyagot;
- saját szavakkal újrafogalmazhatod, amit megértettél.
Ez már önmagában aktívabb folyamat lehet annál, mintha egyszerűen újraolvasnád a könyvet.
A kutatási eredmények azonban nem azt mutatják, hogy az összefoglalás minden helyzetben ugyanolyan megbízható tanulási stratégia lenne.
Dunlosky és munkatársai tíz gyakori tanulási technikát vizsgáló áttekintésükben arra jutottak, hogy az összefoglalás bizonyos körülmények között segíthet, de a hatékonysága függ attól, hogyan készül az összefoglaló és mennyire gyakorlott benne a tanuló. Emiatt általános használhatóság szempontjából gyengébb értékelést kapott, mint például a gyakorlótesztelés. Ez nem azt jelenti, hogy haszontalan, hanem azt, hogy az előnyei kevésbé általánosíthatók. (Dunlosky és munkatársai, 2013)
A kérdés tehát nem az, hogy:
„Készítsek-e összefoglalót?”
Hanem az, hogy:
„Mit csináljak vele utána?”
Az összefoglaló egyik veszélye: minden ismerősnek tűnik
Képzeld el, hogy már negyedszer olvasod ugyanazt a négyoldalas összefoglalót.
Az első alkalommal még vannak bizonytalan részek.
A másodiknál már gyorsabban haladsz.
A harmadiknál szinte minden mondatról úgy érzed:
„Igen, ezt tudom.”
Ez az érzés azonban félrevezető lehet.
Amikor előtted van a válasz, könnyebb felismerni valamit, mint saját magadtól előhívni. Az ismételt tanulásból fakadó magabiztosság nem feltétlenül jelzi jól a későbbi felidézési teljesítményt. (Roediger és Karpicke, 2006)
Egy kifejtős vagy szóbeli vizsgán viszont neked kell megfogalmaznod a választ. Egy feleletválasztós teszten is fontos lehet, hogy megértsd a fogalmak közötti különbségeket, ne csak ismerősnek tűnjön valamelyik lehetőség.
Ezért nagy különbség van aközött, hogy:
„Értem ezt a részt, amikor olvasom.”
és aközött, hogy:
„Jegyzet nélkül is el tudom magyarázni.”
Az első fontos.
A második megmutatja, hogy mennyire hozzáférhető a tudásod akkor is, amikor nem látod magad előtt a magyarázatot.
Próbálj ki egy egyszerű tesztet
Olvass el egy témáról egy rövid összefoglalót.
Ezután csukd be.
Majd válaszolj három kérdésre:
- Mi volt a téma három legfontosabb állítása?
- Hogyan kapcsolódnak egymáshoz?
- El tudnám magyarázni őket valakinek, aki még nem tanulta ezt?
Ha elakadsz, az nem azt jelenti, hogy rosszul tanultál.
Azt jelenti, hogy az összefoglaló elolvasása után most derült ki, hol vannak még lyukak a tudásodban.
És ez hasznos információ: megmutatja, melyik részhez érdemes visszatérned.
A felidézés nem csak ellenőrzi a tudást
Könnyű úgy gondolni a tesztekre, mint valamire, ami csak megméri, mit tudunk.
Pedig maga az előhívás is része lehet a tanulásnak.
Roediger és Karpicke kísérleteiben a résztvevők szöveges anyagokat tanultak, majd egyes feltételekben újra tanulmányozták őket, más feltételekben pedig emlékezetből próbálták felidézni a tartalmukat.
A rövid, ötperces késleltetés után az ismételt tanulás előnyös volt, két nap vagy egy hét elteltével viszont a korábbi tesztelés jobb megtartással járt. (Roediger és Karpicke, 2006)
Ez az úgynevezett retrieval practice, vagyis felidézési gyakorlás egyik alapja.
Nem csak azt kérdezed:
„Tudom?”
Hanem a válasz előhívásával magát a tudást is gyakorolod.
Egy jó összefoglalót alakíts kérdésekké
Tegyük fel, hogy az összefoglalóban ez szerepel:
Az infláció az árszínvonal tartós és általános emelkedése, amely a pénz vásárlóerejének csökkenésével jár.
Ezt újra és újra elolvashatod.
De gyakorlófeladattá is alakíthatod. Ugyanahhoz a mondathoz többféle kérdést készíthetsz.
Alapszint
Mi az infláció?
Megértés
Miért nem nevezünk minden áremelkedést inflációnak?
Kapcsolat
Hogyan függ össze az infláció a pénz vásárlóerejével?
Alkalmazás
Ha csak egyetlen termék ára emelkedik jelentősen, az önmagában infláció? Miért?
Ugyanaz a rövid szöveg így már nem csak olvasnivaló.
Gyakorlóanyaggá válik.
Az összefoglaló ne helyettesítse az eredeti anyagot
Van egy másik gyakori probléma is.
Minél rövidebb egy összefoglaló, annál több információ marad ki belőle.
Ez természetes. Éppen ez az összefoglalás célja.
Csakhogy nem minden tantárgynál ugyanaz számít kihagyható részletnek.
Egy definíció kivonatolható néhány mondatra.
Egy jogesetnél azonban fontos lehet a körülmény. Egy matematikai levezetésnél a megoldási lépések. Egy történelmi folyamatnál az ok-okozati kapcsolat. Egy programozási témánál pedig az, hogy a koncepciót valóban alkalmazni is tudd.
Ezért problémás lehet, ha az összefoglaló lecseréli az eredeti tananyagot ahelyett, hogy segítene eligazodni benne.
Érdemes megőrizni a kapcsolatot a teljes anyaggal: jegyezd fel például, hogy az egyes témák melyik fejezetben vagy oldalon találhatók. Ha egy gyakorlókérdésnél elakadsz, így nem kell mindent újra átnézned.
A jó összefoglaló térkép.
De a térkép nem maga a terep.
És mi történik, ha AI készíti az összefoglalót?
Az AI-val készíttetett összefoglalónál különösen érdemes megvizsgálni, melyik feladatot végzed te, és melyiket adod át az eszköznek.
Egy hosszú PDF-ből kapott kivonat, fogalomlista vagy rövid magyarázat jó kiindulópont lehet, amikor először szeretnéd átlátni az anyag szerkezetét.
De itt könnyű kihagyni egy fontos lépést:
a saját feldolgozást.
Ha neked kell eldöntened, mi fontos egy 30 oldalas fejezetből, közben foglalkozol az információval: válogatsz, kapcsolatokat keresel, újrafogalmazol.
Ha viszont készen kapsz egy összefoglalót, és csak végigolvasod, ezt a munkát nem feltétlenül végzed el.
Ez nem azt jelenti, hogy az AI-val készített összefoglaló szükségszerűen rosszabb. Inkább azt, hogy az elkészítés módja és a későbbi használat két külön kérdés. A korábban idézett tanulási kísérletek nem a mai AI-összefoglalókat vizsgálták; a gyakorlati következtetés az, hogy a kész kivonat mellett neked is szükséged van olyan feladatokra, amelyekben önállóan dolgozol az anyaggal.
Ezért önmagában az:
PDF → AI → összefoglaló
nem feltétlenül teljes tanulási folyamat.
Érdemes inkább így továbbvinni:
Tananyag → feldolgozás → megértés → kérdések → felidézés → visszajelzés → újragyakorlás
A nehezebb feladat néha többet tanít
Karpicke és Blunt azt vizsgálták, hogyan teljesít a felidézési gyakorlás egy aktív tanulási módszerhez, a fogalomtérkép-készítéshez képest.
A résztvevők tudományos szövegeket tanultak, majd különböző módokon dolgozták fel az anyagot.
Az adott kísérleti feltételek között a felidézést gyakorlók később nemcsak közvetlen tudáskérdéseken, hanem megértést és következtetést igénylő feladatokon is jobban teljesítettek. Ez nem bizonyítja, hogy minden felidézési feladat minden helyzetben jobb minden fogalomtérképnél, de megmutatja, hogy a felidézés nem pusztán bemagolásra használható. (Karpicke és Blunt, 2011)
A felidézés közben talán kevésbé érzed látványosnak a haladást.
Ülsz egy üres lap előtt, és próbálod összerakni, mire emlékszel.
Nincs közben szép új jegyzet. Nem nő az összefoglaló oldalszáma.
Mégis éppen ez a mentális munka lehet értékes.
Egy jobb workflow: ne állj meg az összefoglalónál
Egy hosszabb egyetemi anyagnál például a következő folyamatot próbálhatod ki.
1. Térképezd fel az anyagot
Mik a fő témák? Mi kapcsolódik mihez? Melyek az alapfogalmak?
Nézd meg azt is, milyen teljesítményt vár el a tantárgy: definíciókat kell felidézned, problémákat megoldanod, érvelned vagy példákat elemezned?
2. Készíts vagy használj összefoglalót
Legyen rövidebb és átláthatóbb az eredeti anyagnál, de ne hagyja ki a megértéshez szükséges kapcsolatokat.
Itt még elsősorban megérteni és rendszerezni próbálsz.
3. Alakítsd kérdésekké
Ne minden mondatból készíts kérdést.
A fontos fogalmakból, összefüggésekből és alkalmazásokból igen. Számolós tárgynál a kérdések mellé tegyél önállóan megoldandó feladatokat is.
4. Vedd el magadtól a választ
Ez a kritikus lépés.
Próbálj válaszolni úgy, hogy az összefoglaló nincs előtted. Nem kell azonnal tökéletes választ adnod: először derüljön ki, mit tudsz önállóan előhívni.
5. Ellenőrizd
Mit hagytál ki? Hol volt pontatlan a válasz? Mit kevertél össze?
Hasonlítsd össze a válaszodat az eredeti tananyaggal vagy egy megbízható megoldással. Ne csak azt jelöld, hogy „rossz”: írd le azt is, mi hiányzott.
6. A hibák alapján tanulj tovább
Ne mindig az egész összefoglalót kezdd újra az első sortól.
Térj vissza ahhoz, amit még nem tudsz stabilan, tisztázd a bizonytalan részt, majd próbáld meg újra önállóan megválaszolni a kérdést.
Ugyanezért nem akar a Studoid egyszerű összefoglaló-generátor lenni
A Studoid mögötti cél sem egyszerűen az, hogy egy feltöltött PDF-ből kapj egy rövidebb változatot.
Az összefoglalás és a strukturálás hasznos része lehet a folyamatnak. A tervezési szemlélet azonban ennél tovább megy: hogyan lesz a tananyagból olyan tanulási folyamat, amelyben nemcsak olvasol, hanem dolgozol is az információval?
Ebben a szemléletben a megértés mellett helye van a kérdéseknek, az önálló válaszadásnak, a visszajelzésnek és a bizonytalan részek újragyakorlásának is.
Ezért a Studoid mögötti gondolkodás nem az, hogy:
„Tömörítsük le az anyagot.”
Hanem az, hogy:
„Alakítsuk át valamivé, amiből ténylegesen lehet tanulni.”
Mikor érdemes akkor összefoglalót készíteni?
Nagyon is van helye. Használd például:
- egy új témakör első áttekintésére;
- egy hosszú anyag struktúrájának megértésére;
- a fontos fogalmak összegyűjtésére;
- saját szavas magyarázat készítésére;
- vizsga előtti gyors tájékozódásra;
- későbbi gyakorlókérdések alapjaként.
Csak ne abból indulj ki, hogy:
„Ha elkészült az összefoglalóm, kész vagyok a tanulással.”
Inkább így:
„Most már átlátom, mit kell megtanulnom.”
Az összefoglaló után kezdődik a valódi teszt
Amikor legközelebb elkészítesz egy szép, rövid és rendezett jegyzetet, próbálj ki egy dolgot.
Ne olvasd el rögtön még egyszer.
Csukd be.
Vegyél elő egy üres lapot.
És írd le, mire emlékszel.
Ahol elakadsz, ott kezdődik az a rész, amellyel még foglalkoznod kell.
Mert végül nem csak az számít, hogy mennyire jó összefoglaló volt előtted.
Hanem az is, hogy mit tudsz felidézni, elmagyarázni és alkalmazni akkor, amikor már nincs előtted a válasz.
Felhasznált kutatások
- Dunlosky, J., Rawson, K. A., Marsh, E. J., Nathan, M. J. és Willingham, D. T. (2013): Improving Students’ Learning With Effective Learning Techniques: Promising Directions From Cognitive and Educational Psychology.
- Roediger, H. L. és Karpicke, J. D. (2006): Test-Enhanced Learning: Taking Memory Tests Improves Long-Term Retention.
- Karpicke, J. D. és Blunt, J. R. (2011): Retrieval Practice Produces More Learning Than Elaborative Studying With Concept Mapping.