Az egyik leggyakoribb tanulási csapda az, hogy valami ismerősnek tűnik, ezért azt hisszük, hogy tudjuk is.
Elolvasod a jegyzetet. Újra átnézed. Kiemelsz néhány mondatot. Harmadszorra már szinte előre tudod, mi következik a következő bekezdésben.
Aztán becsukod az anyagot, és valaki megkérdezi:
„Rendben. Akkor magyarázd el.”
És hirtelen sokkal nehezebb lesz.
Az active recall – magyarul nagyjából aktív felidézés – pontosan ezt a különbséget használja ki. Ahelyett, hogy újra és újra megmutatnád magadnak az információt, megpróbálod emlékezetből előhívni.
A tanuláskutatásban ezt gyakran retrieval practice vagy practice testing néven vizsgálják. A lényeg nem az, hogy „teszteld magad, mert a teszt jó”, hanem az, hogy maga az előhívás is a tanulási folyamat része lehet.
Mi az active recall?
A legegyszerűbb példa egy definíció.
Tegyük fel, hogy ezt tanulod:
Az infláció az általános árszínvonal tartós emelkedése, amely a pénz vásárlóerejének csökkenésével jár.
Passzívabb tanulásnál ezt többször elolvasod.
Active recall esetén viszont elolvasod, megérted, majd elveszed magadtól a választ és megkérdezed:
Mi az infláció?
Ezután megpróbálsz válaszolni anélkül, hogy belenéznél a jegyzetbe.
Csak utána ellenőrzöd, mi maradt ki.
Ez lehet:
- egy kérdés és válasz;
- egy üres lapra írt összefoglaló;
- egy gyakorlóteszt;
- egy számolási feladat;
- egy tétel hangos elmagyarázása;
- egy diagram emlékezetből történő újrarajzolása;
- egy idegen nyelvi mondat megalkotása;
- egy korábbi vizsgakérdés megoldása.
Vagyis az active recall nem egy konkrét app, kártyatípus vagy tanulási felület.
Egy alapelv:
próbáld létrehozni a választ, mielőtt újra megmutatnád magadnak.
Miért nem ugyanaz az újraolvasás és a felidézés?
Amikor olvasol, az információ ott van előtted.
Ez megkönnyíti a felismerést.
Ha már többször láttad ugyanazt a mondatot, könnyen kialakulhat az érzés, hogy:
„Persze, ezt tudom.”
A vizsgán azonban gyakran nincs ott sem a definíció, sem a megoldási menet.
Neked kell előállítanod.
Ezért fontos különbséget tenni két helyzet között:
Felismerés: „Ha látom, tudom, mit jelent.”
Felidézés: „Akkor is elő tudom hívni, ha nincs előttem.”
Roediger és Karpicke 2006-os kísérlete jól mutatta ezt a különbséget. A résztvevők szöveges anyagokat tanultak, majd vagy újratanulmányozták azokat, vagy emlékezetből próbálták felidézni a tartalmat. Öt perccel később az ismételt tanulás még kedvező lehetett, de két nap és egy hét elteltével a korábbi tesztelés jobb megtartással járt. Érdekesség, hogy az ismételten tanuló résztvevők közben magabiztosabbak voltak abban, hogy majd emlékezni fognak.
Roediger & Karpicke (2006) – Test-enhanced learning: taking memory tests improves long-term retention
Ez az egyik oka annak, hogy a tanulás érzése és a tényleges későbbi teljesítmény nem mindig ugyanaz.
A nehezebb tanulás néha jobb tanulás
Az active recall egyik furcsa tulajdonsága, hogy sokszor rosszabb érzés, mint újraolvasni.
Az újraolvasás gördülékeny.
A felidézésnél viszont:
- gondolkodni kell;
- elakadsz;
- észreveszed, mit nem tudsz;
- néha teljesen üres marad a fejed.
Ez könnyen úgy tűnhet, mintha kevésbé hatékonyan tanulnál.
Pedig az erőfeszítés önmagában nem feltétlenül probléma.
Christopher Rowland 2014-es meta-analízise több testing-effect kutatás eredményeit összegezte, és összességében azt találta, hogy a korábbi tesztelés előnyt jelenthet az újratanulással szemben a későbbi megtartásban. Az elemzésben az előhívást igénylő tesztek általában nagyobb előnyt mutattak, mint a pusztán felismerésre épülő tesztek.
Rowland (2014) – The effect of testing versus restudy on retention
Ez nem azt jelenti, hogy minden nehéz feladat automatikusan jó.
Hanem azt, hogy egy olyan feladat, amely valóban arra késztet, hogy előhívd és rekonstruáld a tudásodat, többet tehet, mint az azonnal kényelmesnek érződő újraolvasás.
A gyakorlóteszt nem csak mérés
Sokszor úgy gondolunk a tesztekre, mint a tanulás végére:
tanulás → teszt → eredmény.
A retrieval practice kutatásai alapján azonban a teszt maga is lehet tanulási esemény:
tanulás → felidézés → ellenőrzés → újabb tanulás.
Dunlosky és munkatársai 2013-ban tíz gyakori tanulási technika bizonyítékait hasonlították össze. A practice testing és az időben elosztott gyakorlás kapták a legerősebb általános értékelést: különböző életkoroknál, anyagoknál és feladattípusoknál is széles körű támogatást találtak mellettük.
Dunlosky et al. (2013) – Improving Students’ Learning With Effective Learning Techniques
Egy későbbi, nagyszabású meta-analízisben Adesope és munkatársai szintén azt találták, hogy a gyakorlótesztelés összességében előnyösebb volt több nem tesztelős összehasonlító feltételnél, köztük az egyszerű újratanulásnál. Az eredmények ugyanakkor azt is mutatták, hogy a hatás nagysága függ a feladat és a tanulási helyzet jellemzőitől.
Adesope, Trevisan & Sundararajan (2017) – Rethinking the Use of Tests: A Meta-Analysis of Practice Testing
Vagyis az active recall nem varázstrükk.
De az egyik jobban alátámasztott eszköz arra, hogy a tanulás ne csak az anyag ismételt megtekintéséből álljon.
Nem csak bemagolásra jó
Az active recallról könnyű azt gondolni, hogy leginkább évszámokhoz, szavakhoz vagy definíciókhoz használható.
A kutatások alapján ennél többre is képes lehet.
Karpicke és Blunt 2011-ben természettudományos szövegek tanulását vizsgálták. A retrieval practice-t végző résztvevők később nemcsak egyszerű információ-visszaidézésben teljesítettek jól, hanem olyan kérdéseknél is előnyt mutattak, amelyek megértést és következtetést igényeltek.
Karpicke & Blunt (2011) – Retrieval practice produces more learning than elaborative studying with concept mapping
A tudás más helyzetekbe történő átvitele azonban külön kérdés.
Pan és Rickard 2018-as meta-analízise arra jutott, hogy a teszteléssel erősített tanulás előnye bizonyos körülmények között új helyzetekre és eltérő feladatokra is átvihető, de a transfer mértéke függ attól, mennyire változik meg a végső feladat és milyen tanulási körülmények között történt a gyakorlás.
Pan & Rickard (2018) – Transfer of test-enhanced learning: Meta-analytic review and synthesis
Ezért fontos, hogy az active recall ne azt jelentse, hogy ugyanazt a mondatot százszor visszamondod.
A cél az, hogy fokozatosan többféleképpen is hozzá tudj férni ugyanahhoz a tudáshoz.
Hogyan néz ki ez egy egyetemi tárgynál?
Vegyünk egy elméleti tárgyat.
Elolvashatsz egy fejezetet, majd készíthetsz belőle ilyen kérdéseket:
Alapfogalom
Mi a monetáris politika?
Összefüggés
Hogyan hathat egy kamatemelés az inflációra és a fogyasztásra?
Összehasonlítás
Mi a különbség az expanzív és a restriktív monetáris politika között?
Alkalmazás
Mit várnál a jegybanktól, ha az infláció tartósan a cél fölött van? Indokold.
Mindegyik ugyanahhoz a témához kapcsolódik, de más típusú tudást kér elő.
Egy számolós tárgynál ugyanez jelentheti azt, hogy nem nézed meg előre:
- melyik képlet kell;
- milyen lépés következik;
- milyen feladattípust látsz.
Először neked kell eldöntened.
Nyelvtanulásnál pedig a „német szó → magyar jelentés” mellett érdemes lehet:
- magyarból németre előhívni;
- saját mondatot alkotni;
- megfelelő ragozást létrehozni;
- egy korábban tanult szerkezetet új helyzetben használni.
Az active recall tehát akkor válik igazán hasznossá, amikor azt a fajta előhívást és gondolkodást gyakoroltatod, amelyre később szükséged lesz.
Egy egyszerű active recall workflow
Nem szükséges minden tanulási alkalmat teljesen átalakítani.
Próbáld ki ezt:
1. Először értsd meg az anyagot
Az active recall nem helyettesíti az első magyarázatot.
Ha még azt sem érted, miről szól egy fogalom, először dolgozd fel.
Olvasd el.
Nézd meg a példát.
Értsd meg a kapcsolatokat.
2. Vedd el magadtól a választ
Csukd be a könyvet.
Takard le a jegyzetet.
Fordítsd meg a tanulókártyát.
Ne engedd, hogy a válasz ott legyen előtted.
3. Próbáld meg előhívni
Mondd ki.
Írd le.
Rajzold le.
Oldd meg.
Ne csak gondold azt, hogy „ezt valószínűleg tudnám”.
Ténylegesen próbáld meg.
4. Ellenőrizd az eredeti anyagból
A felidézés után nézd meg:
- mi volt pontos;
- mi hiányzott;
- mit kevertél össze;
- melyik rész volt teljesen bizonytalan.
5. Javítsd ki a hibát
Egy hibás válasz önmagában nem hasznos, ha utána soha nem derül ki, mi lett volna helyes.
A visszajelzés ezért fontos része a folyamatnak.
6. Térj vissza később
Ha ugyanazt a kérdést harminc másodperccel később újra megválaszolod, lehet, hogy még csak az előző válasz maradványát idézed fel.
Térj vissza hozzá később is.
Itt kapcsolódik össze az active recall az időben elosztott gyakorlással.
Active recall és spaced repetition: nem ugyanaz
A két fogalmat gyakran összekeverik.
Pedig mást írnak le.
Active recall:
hogyan gyakorlod a tudást → megpróbálod előhívni.
Spaced practice / spaced repetition:
mikor gyakorlod → több időpontra osztod el.
A kettő együtt különösen természetes:
megtanulod → felidézed → később újra felidézed → ismét ellenőrzöd.
Dunlosky és munkatársai mind a practice testinget, mind a distributed practice-et erősen támogatott tanulási technikaként értékelték.
Dunlosky et al. (2013)
Ezért egy jó rendszer nem feltétlenül az, amelyik egyetlen este alatt százszor kikérdez.
Hanem az, amelyik megfelelő időközönként visszahozza azt, amit még érdemes felidézned.
És akkor mindenből tanulókártyát kell készíteni?
Nem.
A tanulókártya csak az active recall egyik megvalósítása.
Kiváló lehet például:
- fogalmakhoz;
- szókincshez;
- rövid összefüggésekhez;
- képletekhez;
- kategóriákhoz.
De kevésbé ideális, ha a valódi célod:
- hosszabb érvelés;
- több lépéses számolás;
- esszéírás;
- komplex eset elemzése;
- programozási feladat;
- teljes szóbeli tétel kifejtése.
Ilyenkor a felidézés formájának is hasonlítania kell ahhoz a teljesítményhez, amelyet később elvárnak tőled.
Ne a tanulási eszközhöz igazítsd a tudást. Az eszközt igazítsd ahhoz, amit meg kell tanulnod.
A leggyakoribb active recall hibák
1. Túl hamar megnézed a választ
Felteszed a kérdést, két másodpercig gondolkodsz, majd megfordítod a kártyát.
Ez inkább gyors ellenőrzés, mint valódi előhívási kísérlet.
Adj magadnak időt gondolkodni.
2. Csak felismerésre építesz
A feleletválasztós kérdések is hasznosak lehetnek, de a helyes lehetőség felismerése nem mindig ugyanaz, mint önállóan létrehozni a választ.
Érdemes keverni őket nyitott kérdésekkel.
Rowland meta-analízise alapján az effortful recallt igénylő formák különösen erős tanulási hatást mutathatnak.
Rowland (2014)
3. Ugyanazt az egy kérdést tanulod meg
Ha már pontosan tudod, hogy a kártya melyik oldalán mi szerepel, előfordulhat, hogy a kérdés-válasz párt tanultad meg, nem pedig magát a fogalmat.
Próbálj új példákat és új megfogalmazásokat is.
4. Nem ellenőrzöd a választ
A hibás emlék ismételgetése nem cél.
A felidézés után szükség van megbízható visszajelzésre.
5. Minden részletet egyformán kezelsz
Nem minden mondat igényel külön kártyát.
Elsősorban azt kérdezd:
Mit kell később ténylegesen tudnom elmagyarázni, felismerni, kiszámolni vagy alkalmazni?
Mi történik, ha elsőre nem tudod?
Semmi rendkívüli.
Éppen ezért kérdezed ki magad.
Ha egy kérdésre nem tudsz válaszolni:
- próbálj meg felidézni legalább egy részletet;
- nézd meg a helyes magyarázatot;
- értsd meg, mi hiányzott;
- később próbálkozz újra.
Az active recall nem arról szól, hogy folyamatosan bizonyítsd magadnak, hogy már mindent tudsz.
Éppen ellenkezőleg.
Segít megtalálni azt, amit még nem tudsz stabilan előhívni.
Ez sokkal értékesebb információ, mint az az érzés, hogy a jegyzet már nagyon ismerős.
Hol jön ebbe az AI?
Az AI nagyon könnyen készít:
- összefoglalót;
- kérdéseket;
- kvízt;
- példákat;
- magyarázatokat.
Ettől azonban még nem történik automatikusan active recall.
Ha az AI egyszerre kiírja a kérdést és a választ, neked alig kell előhívnod valamit.
A hasznosabb szerep az, amikor az AI megteremti a gyakorlási helyzetet, de a tanulói munkát nem végzi el helyetted.
Például:
- kérdez, de nem mutatja azonnal a választ;
- értékeli, amit te hoztál létre;
- visszajelzi, melyik rész hiányzott;
- másik példát ad ugyanarra a fogalomra;
- később újra előveszi a bizonytalan tudást.
Ez az egyik alapelv, amely köré a Studoid tanulási folyamatát is építjük.
A cél nem az, hogy az AI minél gyorsabban megmondja a helyes választ.
Hanem az, hogy segítsen neked eljutni odáig, hogy végül te tudd előhívni és használni.
Egy 30 perces tanulási blokk active recall-lal
Ha holnap ki szeretnéd próbálni, egy egyszerű 30 perces blokk így nézhet ki:
0–10 perc: megértés
Dolgozd fel a témát.
Ne próbálj még minden mondatot bemagolni.
10–15 perc: jegyzet nélkül
Csukj be mindent.
Írd le a fő fogalmakat és kapcsolatokat emlékezetből.
15–20 perc: ellenőrzés
Hasonlítsd össze az eredeti anyaggal.
Jelöld a hiányzó vagy hibás részeket.
20–27 perc: gyakorlókérdések
Válaszolj néhány kérdésre úgy, hogy a válasz nincs előtted.
27–30 perc: gyenge pontok
Írd fel azt a 2–3 dolgot, amelyre később vissza kell térned.
Ez már teljesen más tanulási élmény, mint harminc perc folyamatos újraolvasás.
A legfontosabb különbség
Active recall közben gyakrabban találkozol azzal az érzéssel, hogy:
„Ezt nem tudom.”
Elsőre ez rosszabbnak tűnhet.
Valójában azonban jobb, ha ezt a mondatot tanulás közben mondod ki, mint először a vizsgán.
A felidézés egyik legnagyobb értéke pontosan ez:
nemcsak gyakoroltatja a tudást, hanem láthatóvá teszi a hiányait.
Ezért amikor legközelebb befejezel egy fejezetet, ne az legyen az utolsó kérdésed, hogy:
„Hányszor olvastam el?”
Hanem inkább:
„Mit tudok ebből most előhívni úgy, hogy nincs előttem?”
Ott kezdődik az active recall.
Felhasznált kutatások
- Roediger, H. L. & Karpicke, J. D. (2006): Test-enhanced learning: taking memory tests improves long-term retention
- Karpicke, J. D. & Blunt, J. R. (2011): Retrieval practice produces more learning than elaborative studying with concept mapping
- Dunlosky, J. et al. (2013): Improving Students’ Learning With Effective Learning Techniques
- Rowland, C. A. (2014): The effect of testing versus restudy on retention: a meta-analytic review of the testing effect
- Adesope, O. O., Trevisan, D. A. & Sundararajan, N. (2017): Rethinking the Use of Tests: A Meta-Analysis of Practice Testing
- Pan, S. C. & Rickard, T. C. (2018): Transfer of test-enhanced learning: Meta-analytic review and synthesis